Alexandra vagyok, átlagos
középvezető. Nagyvárosban élek, a mindennapok mókuskerekét tekerem. Muszáj volt
pihennem, de ami akkor történt. Inkább elmesélem.
Kimberly a
temetés után, úgy érezte felkeresi Tamara szüleit, hisz sok-sok éven át
testvérként szerették egymást. Így is tett. Ahogy befordult abba az utcába ahol
Tam lakott, rátörtek az emlékek. Nehéz sóhajok közepette haladt a ház felé. Az
ajtó előtt még egy utolsó nagy levegőt vett majd becsöngetett. Tam édesapja
nyitott ajtót.
- Szia, Kim! – köszönt Kimnek, miközben nyelte
a könnyeit.
Sziasztok!
Harper vagyok. A Meteobogyók egyik tagja. Most furán néztek, vagy épp
mosolyogtok, de elmagyarázom. Páran még az egyetemről, kitudja milyen őrült
gondolattól vezérelve eldöntöttük, hogy soha nem látott meteorológiai
jelenségeket fogunk felkutatni és rögzíteni. Én végzett meteorológus voltam,
Gabriel pedig éghajlatkutató és megszállott viharvadász.