John Fowles: A Lepkegyűjtő avagy a Centrál színház darabjáról!

A Lepkegyűjtő!

/Az úgynevezett pillangóhatás lényege: a pillangó 

selymes szárnyainak egyetlen, szinte

 észrevehetetlen rebbenése is hatalmas változásokat

 idézhet elő. Lehet, hogy az életemben van valahol

 egy szárnyait rebegtető pillangó?/

Még mindig nehezen találok szavak a tegnapi Lepkegyűjtő előadásra. Minden emberi érzés, amit ember érezhet, bele volt sűrítve ebbe a darabba. Két zseniális színésznek köszönhetően, Ágoston Katalin és Bereczki Zoltán személyében.

Novella, vagy amit akartok 7.

Név, az éjszakában!

 - Üdvözlöm önöket a „Név az éjszakában!” műsorában, és természetesen a tévé előtt helyet foglaló nézőinket is! Én Nicol Cristensen vagyok! – konferálta be a műsort Nicki, akivel már hónapok óta egyeztettem.

Színházi Húsvét!

Álom az egész, avagy egy színházi álom!

Az, Én és a kisöcsém előadásról!

"Én és a kisöcsém,
Fütyülünk a nőkre az idén…"

Amikor elindultam erre az előadásra, még nem tudtam mit is várhatok el tőle. Természetesen, ott volt a kecsegtető szereposztás, a fülbemászó dallam, és sok – sok dicsérő kritika, de mégis kíváncsian léptem be az Operettszínház ajtaján. Erre a helyre az alábbi örökérvényű sorok jutottak az eszembe:

A színház nem földi színtér! A Színház menedék. Csodák világa. Lehetsz ott királynő, császár és szolga, bohóc és kurtizán. Veled ott minden megtörténhet. Meghalhatsz. Újjászülethetsz. A színház: szerelem! Örökké tartó láz. /Polgár Ernő/