VI.- Fejezet
Vészjósló szárnycsapások
„A világ sakktábla; a figurák a természeti
tünemények;
a játékszabályok azok, amiket mi a
természet törvényeinek
Tudjuk, hogy becsületesen játszik,
igazságos és türelmes. De azt
is
tudjuk, a magunk kárán okulva, hogy sohasem nézi el a hibát,
s legkevésbé sem veszi tekintetbe a tudatlanságot.”
/ Thomas
Henry Huxley /
11-es
Kutatóbázis, /Mojave-sivatag, Kalifornia terület/
- Adam! – csattant fel a kutatóbázis főnökének ellentmondást nem tűrő hangja.
- Persze megint csak én. – morogta magában Adam.
Adam volt a felelős az
egész robbantás sorozat precíz, pontos lebonyolításáért. A biztonságért a hadsereg
felelt.
Ott volt a bázis vezetője is, de ő a kiabáláson és parancsolgatáson kívül semmihez nem értett. Legalább is Adam így látta a dolgot.
- Wade a fülén ül, vonszolja be a seggét az irodámba most! – hangzott az egyértelmű parancs. Akit már a családi nevén hívott az semmi jóra nem számíthatott tőle.
Adam jó pár szitkot
morzsolt szét a fogai között majd, mint aki a saját kivégzésére sétálna felballagott
a vezér irodájába. Igen „vezér” maguk között csak így hívták a főnököt. Ő volt,
aki irányított és osztogatta a parancsokat, de valójában nem tett semmit.
- Hivatott igazgató úr? – kérdezte mintha nem is ordítva közölte volna vele ezen szándékát.
- Hogy gondolta maga ezt? – folytatta üvöltve így már csak az nem hallotta őt, aki valójában süket volt az intézményben. Majd egy vastag papírhalmazt csapott le Adam orra elé az asztalra. Ilyen paprikás hangulatában a köszönés és a hellyel kínálás eltűntek, mint fogalmak a főnök szótárából.
Adam a papírhalmazra nézett, tudta a kísérlet részleteit tartalmazó engedélyek megszámlálhatatlan mennyisége az.
- Tisztában van vele, hogy már csak tizenkét óránk maradt a végrehajtásig. Mégis, hogy meri felülbírálni a véleményemet. Nekem is van főnököm, aki most az én seggemet rugdossa. Ha azt hiszi maga itt a jóisten. Maga kis… - dühöngött tovább a vezér nem is várva választ a kérdésére.
- Uram! – próbált válaszokat adni a miértekre.
- Mondja gyorsan, de elfogadható érveket különben úgy kirúgom, hogy az Északi sarkon se talál állást magának. – szögezte le álláspontját az igazgató.
- Most mit mondjak, Hogyan mondjam? – villámként cikáztak a gondolatok Adam fejében.
És mivel az állásra nagy szüksége volt nyelt egy nagyot és belekezdett.
- Kérem, eddig bármilyen próbarobbantást végeztünk el az csúfosan kudarcot vallott uram. Itt a laborban irányítottan és felügyelten tudjuk ezeket végrehajtani, de odakinn sajnos nincs garancia arra, hogy ha a dolgok rosszra fordulnának ott is idejében betudnánk avatkozni. Márpedig túlzottan nagy a százalékos esélye annak, hogy a próbálkozás negatív irányba sikerülnek. – fejtette ki nagyon is optimista álláspontját.
- Az ezzel kapcsolatos aggályaimat fogalmaztam és írtam meg a Belügy és Honvédelmi miniszter uraknak. Ők ezzel egyetértésben vonták vissza az engedélyeket. – fejezte be mondandóját.
- Adam, Adam. – tette vállaira kezét a vezér. – Még mindig nem érti ugye?
- Ha nincsenek engedélyek, nincs kísérlet, ha nincs kísérlet nincs támogatási pénz. Akkor pedig felesleges ennyi tudóst fizetnünk.
Ugye érti már? – közölte a száraz tényeket az igazgató abban az elviselhetetlen nyájas stílusában.
- Igen hogyne tudnám. – beszélgetett magával. - Akkor kirúg innen nem lesz állásom és az életemnek vége. Ami rosszabb a fiam életének is. – elmélkedett elmerülve magában. Igen Adam kisfia betegen született ezt már magzati korban észrevették az orvosok. Amikor közölték vele a lesújtó hírt miszerint a fia szívrendellenességben szenved, tudta élete gyökeresen megváltozik majd. Így is történt. A születését követően azonnali szívműtéten esett át a kis Angel Caleb. Más név nem is illett volna rá valódi kis angyal volt. Az állapota rohamosan javulásnak indult, de a kezelések és gyógyszerek költségei viszont elérték a csillagos eget. A biztosítás fedezte ugyan egy részét a kiadásoknak, de a többit havonta kellett törlesztenie Adam-nek. A fia betegségéért is önmagát hibáztatta, mert a múlja nem volt épp ártatlan. Volt valami, ill. valaki, aki meghatározó volt ifjúsága fénykorában. Adam-nek nem volt más választása. Feladva elveit, véleményét és esze józan érveléseit belegyezett abba, hogy közli a miniszterekkel, hogy a megismételt próbákon mindent biztonságosnak és felügyelhetőnek talált. Tudta ez nyilvánvaló hazugság lesz a részéről.
- Értem uram és hajlandó vagyok közölni velük, hogy valamennyi engedély kitételeinek eleget tettünk. – adta meg magát az igazgatónak, ezzel feladva saját elveit mely ellen esze vadul tiltakozott ezekben a percekben is.
Egyszer azt hallotta valakitől, - Minden harag és visszafojtott düh, amit magadban tartasz, egyszer szembejön majd veled és addig nem nyugszik, amíg meg nem fizetsz mindenért! Az ár pedig fölöttébb hatalmas lesz. – kondult meg fejében a vészharang.
Felvette a telefont és közölte a legújabb kísérletek teljes biztonságban lezajlottak, a folyamatok alatt az engedély elutasítására ítélt dolog nem történt.
A robbantás sorozatok elkezdődhetnek.
A kísérleti telep fölött baljós, fekete felhők kezdtek gyülekezni, mint egy madár vészjósló szárnycsapásai amint körözni kezd áldozata halálára várva.
Adam West a vezér tudta nélkül biztonságba helyezte családját. Ha az én lelkem elvész a családomé legalább túlélje. - ezen eszmével a szívében ő már tudta azt, amire tizenkét óra múlva sor került.
Felnézett a falon elhelyezett digitális kijelzőre, amin megindult a visszaszámlálás.
Kíméletlenül mérte az emberiség utolsó óráit és perceit. A kör bezárult.
Szia! :) Ahogy megláttam, hogy fent van a hatodik fejezet, egyből elolvastam azt is:)Nagyon megfogott a történet, nagyon tetszik, ahogy írsz, és borzasztóan kíváncsi vagyok a folytatásra! :)Csak gratulálni tudok hozzá!! :)
VálaszTörlésSelina O.
Köszönöm. Jól esik amit írsz. Lesz még pár fejezet, de már nem sok kerül ki. A második részén dolgozom jelenleg! :))
TörlésSzia!
VálaszTörlésCsak ezt a kis részt olvastam el, de arra gondoltam, talán segítenék egy hozzászólással.
Ügyesen írsz. Ezt kétségen felül áll. Ám a helyesírásod hagy némi kívánnivalót maga után, különösképp a vesszők használatára gondolok. Szerintem olvasd át még néhányszor a részeket, úgy kisebb az esélye, hogy átsiklasz az ilyen kis bakik felett, ha pedig ez nem működik, kérj meg valakit, biztos lesz, aki szívesen segít:) Remélem a segítségedre voltam!:)
Kim
Szia Kim!
TörlésRemélem, rendszeres olvasóim között tudhatlak ezután is, és könyvem társoldalán, a Facebookon is.
Köszönöm a dicsérő szavakat, jól esnek. Ami a helyesírást illeti, ide a nyers verzió kerül ki, általában. Van állandó Bétám, azóta már javításra kerültek ezek a hibák is. :) És igen, segítettél.
Köszönöm őszinte szavaid!