2.
–Fejezet
A
születés
- Kérem, segítsenek. A feleségem szülni fog. – rohant be a kórház ajtaján.
Egy nővér hamar tolószéket kerített és követte őt a kocsihoz.
- Gyere életem. – nyújtotta kezét Molly-nak.
- Jaj, istenem Jeremy szörnyű fájdalmaim vannak. – mondta férjének.
- Nemsokára túl leszel rajta. –más nem is tudott mondani ilyenkor nincs olyan szó, ami segítene. Megpuszilta az ő drágájának arcát majd a nővér egy hatalmas ajtó mögött eltűnt vele.
A várakozás órái lettek Jeremy társai.
*
- Nyomjon asszonyom, már látom a fejét, - hangzott az orvos utasítása.
- Áááááá! – Molly teljes erejéből koncentrált.
Erejének utolsó cseppjeit kezdte kimeríteni. Immár tíz órája küzdött azért, hogy elsőszülött gyereke a világra jöhessen.
- Egy utolsó nagy nyomást kérnék anyuka. – próbálta az orvos kihasználni Molly végső tartalékait. A műtétet senki sem szerette volna.
- Áááááá! Istenem! – sikított szinte folyamatosan.
- Így ni! Itt is van. – örvendezett a szülész. A kislány teli tüdőből felsírt.
- Tüneményes kislánya született. – gratulált elsőnek az orvos.
Az asszisztensnő odavitte a babát az első érintés, amit érzett édesanyja féltő kezének simogatása volt aprócska arcán. Molly mint apró kis tündérre nézet.
- Hát, szia! Te rugdostál odabentről. Kicsi Tündérem. – puszilta meg édesen a kis arcocskáját.
- Kicsit elviszem, megvizsgáljuk. A szobába találkoznak majd. – vette fel a nővér a babát.
- És mi a kis Tündérünk neve? – kérdezte Molly-t.
- Tiffany, Tiffany Milborrow. – válaszolta a lánya nevét.
- Akkor Tiffany tündérkisasszony, most megvizsgál a doktor bácsi. – gügyögte neki a nővérke. Őt is elbűvölte Tiffany szőkés, vöröses haja és égszín kék szeme.
Megszületet az, akit később csak fénykeresőként emlegettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése