Soha Nefelejcs 2.

Soha Nefelejcs

Halloween

" A kis lámpás fénye mutassa az utatok hazafelé!" (Zolta)

Üdv Eszter vagyok!

Remélem nem felejtettétek el az előző történetet, amiben megpróbáltam elmesélni kalandos elköltözésem a szüleimtől. Nos ez az eset még azon az őszön, pontosan halottak napja előtt egy nappal október 31 – én történt meg.

Amilyen komor és szürke arcát mutatja az időjárás úgy fog ez a kis történet melegséget csempészni a szívetekbe és jókedvet a lelketekbe. Remélem.

Amint tudjátok miért is ne tudnátok négyen vagyunk testvérek és van már három gyerkőc is, kettőt pedig még nem szállított le a gólya. J Valamiért úgy döntöttünk eskü nem beszéltünk össze, hogy pont ezen a napon megyünk el pihenni. A bökkenő csupán egy dolog volt, illetve kettő jaj már három. Ne nevessetek. A gyerekek. Amikor szinte egyszerre toppantunk be otthon apa már tudta.

 – Na lássuk – nézett körbe mosolyogva. – Zolta, Hanna, Eszter még Máriusz hiányzik. A gyerekeim megvannak. Aztán Boldi, Alexandra és Lilli. Unokák pipa. Renáta és Gergő is itt vagytok – nevetett fel hangosan. Renáta volt Zolta párja, Gergőt meg már ismeritek, ő az én férjem.

 – Apa! – mondtuk szinte egyszerre. – Névsorolvasást tartasz? – kérdeztem nevetve.

 – Csak biztosra megyek, hogy minden unokám itt van e, akiket, ha jól sejtem itt akartok hagyni. Nos a létszám teljes mehetek isten hírével – nézett ránk egy pillanatig halál komolyan majd feltört a nevetés belőle.

Ő volt az örök bonviván még így őszülő halántékkal, tanya tulajdonosként is sármosan.

 – Cső csákány fiatalok – köszönt be Máriusz így minden figyelem rá szegeződött.

 – Mi van nem láttatok még elkésni? Pedig ez a specialitásom – nézett ránk azzal a huncut mosollyal a szája szélén.

 – Rossz pénz nem vész el – mondta apa és mindenkit beinvitált egy közös ebédre.

Épp a sütőtökös pitét falatoztuk amikor egy taxi állt meg a ház előtt. Érdeklődve néztük ki érkezik ilyenkor de anya már tudta. Dotty és a párja István futottak be. Emlékszem anyu és apu nagyon sokat mesélt róla. Ám a meglepetés csak ezután ért mindenkit.

Egy tündéri kis kópé mászott ki a hátsó ülésről. Korban Boldihoz hasonlítanám.

 – Sziasztok – köszönt Dotty. – Remélem nem zavarunk bár nem is szóltunk előre, hogy jövünk.

 – Ti soha nem zavartok kerüljetek beljebb – invitálta a házba őket apa.

 – Ő itt a párom István, ez a kislegény meg a fiatalabb kiadása – nevette el magát Dotty.

 – Üdvözletem uram – nyújtott kezet István Zoltának, aki ekkor külön hívta őt egy kis csevejre kettesben.

 – Gyertek addig beljebb. Még akad a pitéből – mondta anyu és az étkezőbe hívta őket.

A beszélgetésnek nem akart vége szakadni. Előkerültek régi történetek, volt szó szerelemről, esküvőről, küzdelmekről és nagyon sok mindenről egészen estébe nyúlóan. Amíg el nem kezdtünk készülődni hazafelé.

 – Zolta – szólította meg Dotty.

– Mond aranybogár – ölelte át Zolta.

 – Lehetne egy aprócska kérésem tőled? Sosem kérek semmit de most – pillantott rá Istvánra.

 – Elmennétek kettesben romantikázni és azt kéred vigyázzak a manóra – mosolygott Zolta.

 – Te gondolatolvasó lettél időközben – felelte Dotty nevetve.

 – Egy gyerekkel több vagy kevesebb nem számít. Menjetek nyugodtan – puszilta meg Dotty arcát.

 – Köszi – mondta.

Így maradt a szüleimre négy izgő–mozgó gyerkőc nagy–nagy örömükre.

Boldi és a lányok is megkedvelték Pistikét, aki betársult minden csínytevésbe. A békák szobába cipelésétől át addig, hogy a kis ugra–bugra négylábúak a lányok ágyában kötöttek ki. Volt is sikítás. Apuék majd a nyakukat törték amíg elértek a gyerekszobába, ahol a sarokban két kuncogó pimasz fiút az ágy tetején ugrálva és visítozva pedig két kislányt találtak. Így kezdődött a halloween a tanyán.

A nyugalom kedvéért persze és hogy apa meglepetése sikerüljön anya a kicsikkel bement a közeli városba vásárolni. Igazán nem volt szükség odahaza semmire de az út és a táj már megérte a sétát. A gyerekek gesztenyét, makkot szedtek, leveleket gyűjtögettek és anyu nem kis örömére egy két gyík és béka is került a fiúk zsebébe. Kis csibészek. J Addig otthon apa rémtanyává változtatta a helyet. A bejárathoz térképet tett, hogy aki eléggé ügyes és bátor megtalálja az elrejtett kincseket. Töklápásokban gyertyák égtek, rémisztően nevető csontvázak lógtak szerteszét, pókháló fedett minden apró zugott, hatalmas pókok estek az óvatlanul arra sétáló fejére, apa pedig egy fehér lepedőnek hála remek szellem lett. A pajta réme. J

 A halloween–i rémtanya kész volt fogadni a vendégeit. Anya okosan Vikihez vitte a vásárlásból a gyerekeket, rá még emlékeztek ugye? Ahol beöltözhettek a jelmezeikbe. A kislányok remek boszorkányok lettek, a fiúk pedig zombinak és vámpírnak öltöztek be majd a cukorkás kosarukkal nekivágtak házalni. Anya féltőn követte őket egészen addig amíg a saját házukhoz nem értek. Anya tudta apa tervét és messziről figyelte a kicsiket.

 – Celesz megoldász – nézett nagyott Boldi.

 – Tájkép isz vany no pjobjem – felelte Pisti. – Könnű pjéda –fordult a lányok felé.

 – Ti menytek ejője – felelték kórusban a lányok és bíztatáskép meglökték a fiúkat.

 Nem sok kellett az első visításig anya a bokrok takarásában nagyokat nevetett. Boldi és Isti a szellem láttán szinte kifutott a világból. A lányok egyenesen be a házba.

 – Majdnyem ejkapott – fújtatott Isti. Majd lerogytak a pajta melletti fa mellé.

 – Nem szok híjja vojt – felelte Boldi majd körbe körbe nézett maga körül.

 – Mi asz? Mit kejeszej?  – kérdezte tőle érdeklődve Pisti.

 – Szak a jábaim. Vajahoj elhadtak őket – válaszolta Boldi halál komolyan.

 – Akkoj kejesszük edütt. Az enémek isz ejvesztek údisz – majd Pisti is a földet kezdte el pásztázni.

Ám ekkor a „szellem” felkapta mindkettőjüket.

 – ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – ordította a két fiú egyszerre.

– Szegítszég!

Apa se bírta tovább felnevetett és elkezdte a két csibészt csikizni.

 – Nadapi esz nyem éj – kacagott Boldi.

 – Akkor kapjatok el –kiáltott fel apa és futásnak eredt.

 Alexa és Lilli is látva, hogy a szellem a nagypapi volt boldogan kezdték el kergetni hangosan nevetve.

Aznap este Zolta is illetve apa is gyerekké vált megint. Vissza véve a rossz lepedőt az unokáival járta a tanyákat végig ijesztgetve az ott lakókat. A gyerekek rengetek édességet, ajándékot kaptak de ami a legértékesebb élményeket, amiket soha nem fognak elfelejteni. Úgy érzem ezeket még az unokáiknak is mesélni fogják. Anya késő estig hagyta őket játszani és osztozkodni.

Igen, amikor véget ért a mókázás a gyerekek a kertben körbe ültek és mindenki kiürítette a kosarát. Nem volt se vita, se hangoskodás. Aki, amit szeretett volna azt vette el.

Ezért is becsültem a szüleim, hogy ilyen értékekkel neveltek fel minket és ezeket tovább tudtuk adni a gyerekeinknek.

Én majd csak fogom pontosabban. Nehezen ment a lefekvés de annál hamarabb jött el az álommanó a négy törpének.

A szüleim még jó ideig az ajtóban álltak és nézték őket, hallgatták a jóleső szuszogásukat. Azt hiszem erre aludtak el később ők is.

Másnap Zolta és a párja, Hanna és Gergő majd Dotty és István is befutottak a gyerkőcöké. Mesélésben nem volt hiány. Persze a fiúk már úgy mesélték el, hogy ők kergették el a szellemet ezen apa nagyokat nevetett de hagyta őket, így szerette az unokáit.

Pistit nagyon megszerették, apa biztosította Dottyt és a párját, hogy bármikor hozhatják ide amikor csak pihenésre vágynak.

Anya hamar reggelit varázsolt az asztalra de ezt már nem láthattam. Gergővel más dolgunk volt. Még aznap este anyuék gazdagabbak lettek egy unokával. Isten hozott Nefelejcs!

Puszilnak a szüleid, nagyszüleid, keresztanyudék és nagyon sokan még!