Translate

2017. május 21., vasárnap

Interjú!

Sziasztok!


Nemrégiben a kiadóm interjút készített velem. Ezt most elolvashatjátok ti is az

alábbi linkre kattintva! A cikk végén található linkre kattintva pedig

megrendelhetitek a könyvemet is! ;-)

Kellemes vasárnap estét kívánok minden olvasómnak!


Olvasd el itt!




2017. január 14., szombat

Én, József Attila musical



Tegnap volt szerencsém látni az Én, József Attila musicalt. Hála az M5-nek és a Madách színháznak. Kíváncsian kezdtem el nézni, hogy vajon milyen is lesz ez a komolynak ígérkező előadás. Most kijelenhetem fantasztikus volt. József Attila életét remekül tudta bemutatni a megzenésített versein keresztül, miközben megismerhettük kortársait, szerelmeit, küzdelmeit. Végigkövetve a kor hangulatának megfelelő díszletek között, egészen a tragikus végkifejletig. Azt hiszem meggyőzött arról, hogy egyszer élőben is megnézzem a darabot. A három főszereplőnek pedig külön köszönetet mondok a nagyszerű karaktermegformálásokért. Nagy Sándor, Balla Eszter, Polyák Lilla. Szívből ajánlom a darabot mindenkinek!


Ízelítő a darabból!






2016. december 20., kedd

Boldog Karácsonyt!

Meghitt, áldott, szeretettben teljes karácsonyi ünnepeket kívánok
minden mostani és leendő olvasómnak!

,,Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni...

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra...”


/Ady Endre/



2016. október 24., hétfő

Színház '56 - '16




Lady Budapest avagy egy forradalom emlékére

Idén 2016–ban „ünnepeljük” az 1956–os forradalom és szabadságharc 60–ik évfordulóját.
Ezen megemlékezés alkalmából állította színpadra a Budapesti Operettszínház, Kocsák Tibor – Utazás című rockoperájának újragondolt verzióját, Lady Budapest címmel.
A darab kettős szereposztásban fut. Én most a 2. szereposztásról és a műről szeretnék pár szót szólni.

          Vágó Bernadett: Lady Ashton          

          Szerényi László: Veres Pál /  Mr. Fleming álnéven/

          Mészáros Árpád Zsolt: Szurov         

          Kerényi Miklós Máté: Robi  

          Vágó Zsuzsi: Éva

Vágó Bernadett: Mindvégig érezni és látni lehetett rajta a szenvedést, amit a szeretett férfi kimentése érdekében megtett. Néha erőn felül, néha legyőzve saját magát harcolt miközben talán maga is sejtette azt, hogy reménytelen a helyzetük. Mégis keményen küzd a végsőkig de ő is nő lévén van, hogy elgyengül. Ilyenkor láthatjuk őt gyengéd szeretőként és gondoskodó, aggódó asszonyként is. Összeségében elmondható olyan ő, mint egy védelmező őrangyal.
Mint színésznő remekül hozza az általa megformált karaktert, az érzelmeket a színpadon.




Szerényi László: Ő az a karakter számomra, aki mindvégig küzdelmet folytat saját magával. A darab folyamán kiderül mi köze is van a felbukkanó Évához és ez álltal tudjuk meg azt, miért is maradna inkább a forradalom bugyrában, mint menekülne el gyáva mód. Mint a forradalom egyik meghatározó alakja. De ott van mellette Lady Ashton aki tűzön–vízen keresztül harcol érte, a szerelmükért így vele tart inkább. Mr. Fleming álnéven próbálnak átjutni a határon. Nagyon szerethető, pozitív karakter az övé, aki szintén nagyon jó színészi játékával élethűvé varázsolja a cselekményeket, amelyekben megjelenik.



Mészáros Árpád Zsolt: Ez az a pont amikor elfogynak a szavak mégis megkell fogalmazni az általa megformált karaktert és az előadását. Ez a számomra fantasztikusan megformált és előadott szerep Szurov őrnagyé. A csúcspont amikor fehér lovon megjelenik a színpadon és az oroszok büszkeségével feszít a nyeregben. Az első pillanatoktól negatív szereplőként feltüntetett Szurov őrnagyról kiderül, hogy miért is van oly távol szeretett otthonától és hogy benne is érző szív dobog. Még akkor is ha közutálat veszi körbe és mint katonának teljesítenie kell feljebbvalói utasításait. Nehéz sorsát tovább bonyolítja amikor végzetesen beleszeret Lady Ashtonba vagy ahogy a darab címében is olvashatjuk Lady Budapestbe. Ez a szerelmi háromszög további bonyodalmakhoz vezet, aminek a végkimenetele igencsak meglepő lehet annak, aki azt hiszi ebből csak egy út vezet ki.
Zseniális alakítás, fantasztikus színészi a megformálása a szerepnek. Művészi átélés, érzésekkel, érzelmekkel teli dalok, hihetőség. Minden, ami a karakter ilyen fokú megjelenítésére szükség van az ott van Mészáros Árpád Zsoltban. Ezt a szerepet rászabták.




Kerényi Miklós Máté: A szegény kis buszsofőr, aprócska mégis jelentős szerepe, aki apró kis dolgokkal próbálja átjuttatni a határon utasait. Sikerül is amíg bele nem futnak az orosz Szurov őrnagyba és csapatába, aki az első pillanattól kezdve gyanút fog. Amikor elszállásolásra kerülnek egy panzióba ott beleszeret Maria Falucci–ba egyik külföldi utasába. Előre sejthető nem lesz hosszú életű a szerelmük.
Nagyon jól hozta a szerepet a tőle megszokott néha bohókás, táncos figurákkal együtt.



















Vágó Zsuzsi: Ő lehetne a forradalom női példaképe, aki, mint a férfiak harcol a barikádokon, önfeláldozóan segít, ha kell. Hazaszeretete példátlan, a végsőkig kiállva küzd az ügy mellett és még sérült tanárát Veres Pált is megpróbálja segíteni a szökésben.
Remek alakítás volt. Hihető, átéléssel előadott karaktert varázsolt a színpadra.



„Csak akkor van értelme valamit alkotni, ha egy kicsit bele lehet halni. Ez az érzés az a mag, ami köré építenem kell az előadást, és amit átéltem, mikor a mű hatott rám. Ezt a magot kell megtapasztalnia a színésznek is, hiszen csak akkor lehet az övé a dolog.”
 (Schilling Árpád)

A színészek mellett nem szabad elfelejteni azok munkáját sem, akik a színpadra vetítik nekünk a Pesti barikádokat, a lerombolt várost vagy éppen egy fogadó étkezdéjét. Pazar a darab látványvilága valóban az ember maga előtt látja az akkori kornak megfelelő bútorokat, a forradalom utcai harcának minden kis részletét. Hatalmas élmény ugyanakkor megrázó is az orosz tank felbukkanása, a sortüzek hangja, ami belefojtja az emberbe a levegőt is. Igen a másik, ami elengedhetetlen egy ilyen darabhoz a hangi effektek, amiben hatalmas feladatott kapott a zenekar és amit remekül sikerült is kivitelezniük. A feszültségtől egészen a szerelemig sok mindent elmondott sokszor csak a zene is.
Én úgy összegezném, hogy méltó emlék volt ez a darab ’56 hőseinek és a forradalomnak is. Aki teheti menjen el és nézze meg maga is. Felkavaró, magával ragadó darab. Egyedi hang és látványtechnikával. Szívből ajánlom mindenkinek!


2016. október 13., csütörtök

Soha Nefelejcs 2.


Soha Nefelejcs

Halloween





" A kis lámpás fénye mutassa az utatok hazafelé!" (Zolta)



Üdv Eszter vagyok!

Remélem nem felejtettétek el az előző történetet, amiben megpróbáltam elmesélni kalandos elköltözésem a szüleimtől. Nos ez az eset még azon az őszön, pontosan halottak napja előtt egy nappal október 31 – én történt meg.
Amilyen komor és szürke arcát mutatja az időjárás úgy fog ez a kis történet melegséget csempészni a szívetekbe és jókedvet a lelketekbe. Remélem.
Amint tudjátok miért is ne tudnátok négyen vagyunk testvérek és van már három gyerkőc is, kettőt pedig még nem szállított le a gólya. J Valamiért úgy döntöttünk eskü nem beszéltünk össze, hogy pont ezen a napon megyünk el pihenni. A bökkenő csupán egy dolog volt, illetve kettő jaj már három. Ne nevessetek. A gyerekek. Amikor szinte egyszerre toppantunk be otthon apa már tudta.
 – Na lássuk – nézett körbe mosolyogva. – Zolta, Hanna, Eszter még Máriusz hiányzik. A gyerekeim megvannak. Aztán Boldi, Alexandra és Lilli. Unokák pipa. Renáta és Gergő is itt vagytok – nevetett fel hangosan. Renáta volt Zolta párja, Gergőt meg már ismeritek, ő az én férjem.
 – Apa! – mondtuk szinte egyszerre. – Névsorolvasást tartasz? – kérdeztem nevetve.
 – Csak biztosra megyek, hogy minden unokám itt van e, akiket, ha jól sejtem itt akartok hagyni. Nos a létszám teljes mehetek isten hírével – nézett ránk egy pillanatig halál komolyan majd feltört a nevetés belőle.
Ő volt az örök bonviván még így őszülő halántékkal, tanya tulajdonosként is sármosan.
 – Cső csákány fiatalok – köszönt be Máriusz így minden figyelem rá szegeződött.
 – Mi van nem láttatok még elkésni? Pedig ez a specialitásom – nézett ránk azzal a huncut mosollyal a szája szélén.
 – Rossz pénz nem vész el – mondta apa és mindenkit beinvitált egy közös ebédre.
Épp a sütőtökös pitét falatoztuk amikor egy taxi állt meg a ház előtt. Érdeklődve néztük ki érkezik ilyenkor de anya már tudta. Dotty és a párja István futottak be. Emlékszem anyu és apu nagyon sokat mesélt róla. Ám a meglepetés csak ezután ért mindenkit.
Egy tündéri kis kópé mászott ki a hátsó ülésről. Korban Boldihoz hasonlítanám.
 – Sziasztok – köszönt Dotty. – Remélem nem zavarunk bár nem is szóltunk előre, hogy jövünk.
 – Ti soha nem zavartok kerüljetek beljebb – invitálta a házba őket apa.
 – Ő itt a párom István, ez a kislegény meg a fiatalabb kiadása – nevette el magát Dotty.
 – Üdvözletem uram – nyújtott kezet István Zoltának, aki ekkor külön hívta őt egy kis csevejre kettesben.
 – Gyertek addig beljebb. Még akad a pitéből – mondta anyu és az étkezőbe hívta őket.
A beszélgetésnek nem akart vége szakadni. Előkerültek régi történetek, volt szó szerelemről, esküvőről, küzdelmekről és nagyon sok mindenről egészen estébe nyúlóan. Amíg el nem kezdtünk készülődni hazafelé.
 – Zolta – szólította meg Dotty.
– Mond aranybogár – ölelte át Zolta.
 – Lehetne egy aprócska kérésem tőled? Sosem kérek semmit de most – pillantott rá Istvánra.
 – Elmennétek kettesben romantikázni és azt kéred vigyázzak a manóra – mosolygott Zolta.
 – Te gondolatolvasó lettél időközben – felelte Dotty nevetve.
 – Egy gyerekkel több vagy kevesebb nem számít. Menjetek nyugodtan – puszilta meg Dotty arcát.
 – Köszi – mondta.
Így maradt a szüleimre négy izgő–mozgó gyerkőc nagy–nagy örömükre.
Boldi és a lányok is megkedvelték Pistikét, aki betársult minden csínytevésbe. A békák szobába cipelésétől át addig, hogy a kis ugra–bugra négylábúak a lányok ágyában kötöttek ki. Volt is sikítás. Apuék majd a nyakukat törték amíg elértek a gyerekszobába, ahol a sarokban két kuncogó pimasz fiút az ágy tetején ugrálva és visítozva pedig két kislányt találtak. Így kezdődött a halloween a tanyán.
A nyugalom kedvéért persze és hogy apa meglepetése sikerüljön anya a kicsikkel bement a közeli városba vásárolni. Igazán nem volt szükség odahaza semmire de az út és a táj már megérte a sétát. A gyerekek gesztenyét, makkot szedtek, leveleket gyűjtögettek és anyu nem kis örömére egy két gyík és béka is került a fiúk zsebébe. Kis csibészek. J Addig otthon apa rémtanyává változtatta a helyet. A bejárathoz térképet tett, hogy aki eléggé ügyes és bátor megtalálja az elrejtett kincseket. Töklápásokban gyertyák égtek, rémisztően nevető csontvázak lógtak szerteszét, pókháló fedett minden apró zugott, hatalmas pókok estek az óvatlanul arra sétáló fejére, apa pedig egy fehér lepedőnek hála remek szellem lett. A pajta réme. J
 A halloween–i rémtanya kész volt fogadni a vendégeit. Anya okosan Vikihez vitte a vásárlásból a gyerekeket, rá még emlékeztek ugye? Ahol beöltözhettek a jelmezeikbe. A kislányok remek boszorkányok lettek, a fiúk pedig zombinak és vámpírnak öltöztek be majd a cukorkás kosarukkal nekivágtak házalni. Anya féltőn követte őket egészen addig amíg a saját házukhoz nem értek. Anya tudta apa tervét és messziről figyelte a kicsiket.
 – Celesz megoldász – nézett nagyott Boldi.
 – Tájkép isz vany no pjobjem – felelte Pisti. – Könnű pjéda –fordult a lányok felé.
 – Ti menytek ejője – felelték kórusban a lányok és bíztatáskép meglökték a fiúkat.
 Nem sok kellett az első visításig anya a bokrok takarásában nagyokat nevetett. Boldi és Isti a szellem láttán szinte kifutott a világból. A lányok egyenesen be a házba.
 – Majdnyem ejkapott – fújtatott Isti. Majd lerogytak a pajta melletti fa mellé.
 – Nem szok híjja vojt – felelte Boldi majd körbe körbe nézett maga körül.
 – Mi asz? Mit kejeszej?  – kérdezte tőle érdeklődve Pisti.
 – Szak a jábaim. Vajahoj elhadtak őket – válaszolta Boldi halál komolyan.
 – Akkoj kejesszük edütt. Az enémek isz ejvesztek údisz – majd Pisti is a földet kezdte el pásztázni.
Ám ekkor a „szellem” felkapta mindkettőjüket.
 – ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – ordította a két fiú egyszerre.
– Szegítszég!
Apa se bírta tovább felnevetett és elkezdte a két csibészt csikizni.
 – Nadapi esz nyem éj – kacagott Boldi.
 – Akkor kapjatok el –kiáltott fel apa és futásnak eredt.
 Alexa és Lilli is látva, hogy a szellem a nagypapi volt boldogan kezdték el kergetni hangosan nevetve.
Aznap este Zolta is illetve apa is gyerekké vált megint. Vissza véve a rossz lepedőt az unokáival járta a tanyákat végig ijesztgetve az ott lakókat. A gyerekek rengetek édességet, ajándékot kaptak de ami a legértékesebb élményeket, amiket soha nem fognak elfelejteni. Úgy érzem ezeket még az unokáiknak is mesélni fogják. Anya késő estig hagyta őket játszani és osztozkodni.
Igen, amikor véget ért a mókázás a gyerekek a kertben körbe ültek és mindenki kiürítette a kosarát. Nem volt se vita, se hangoskodás. Aki, amit szeretett volna azt vette el.
Ezért is becsültem a szüleim, hogy ilyen értékekkel neveltek fel minket és ezeket tovább tudtuk adni a gyerekeinknek.
Én majd csak fogom pontosabban. Nehezen ment a lefekvés de annál hamarabb jött el az álommanó a négy törpének.
A szüleim még jó ideig az ajtóban álltak és nézték őket, hallgatták a jóleső szuszogásukat. Azt hiszem erre aludtak el később ők is.
Másnap Zolta és a párja, Hanna és Gergő majd Dotty és István is befutottak a gyerkőcöké. Mesélésben nem volt hiány. Persze a fiúk már úgy mesélték el, hogy ők kergették el a szellemet ezen apa nagyokat nevetett de hagyta őket, így szerette az unokáit.
Pistit nagyon megszerették, apa biztosította Dottyt és a párját, hogy bármikor hozhatják ide amikor csak pihenésre vágynak.
Anya hamar reggelit varázsolt az asztalra de ezt már nem láthattam. Gergővel más dolgunk volt. Még aznap este anyuék gazdagabbak lettek egy unokával. Isten hozott Nefelejcs!

Puszilnak a szüleid, nagyszüleid, keresztanyudék és nagyon sokan még!






2016. június 1., szerda

Az ELSŐ életem




Az ELSŐ életem!


A nevem Moira. Úgy döntöttem elmesélem nektek az első életem. Furcsán néztek? Érdekel miről is beszélek? Figyeljetek akkor, tanulságos történet az enyém.
Szóval hétköznapi lány vagyok, aki egy hatalmas irodaház tízedik emeletén robotol.  Az egyetem alatt még nagyokat álmodtam, hogy lesz egy szuper melóhelyem, egy csúcs pasim és magánéletem. Ebből egy se valósult meg. Most csak főnökeim vannak, akik ugráltatnak. Menj ide, menj oda, főzz kávét stb. Én lettem az iroda lúzere. Egy-egy ilyen nap után, amikor hazaestem az egy szobás kis egérlyukba, amit épp bérelni tudtam, mindig eldöntöttem magamban, hogy holnap véget vetek ennek az egésznek és felmondok. Ám valahogy ehhez sosem volt elég bátorságom. Mintha legbelül valaki vagy valami visszatartott volna tőle. Inkább szabadságot vettem ki, így a hétvégével együtt négy csodás napnak néztem elégbe. Végre. Elkezdtem tervezgetni ám rájöttem hülyeség. Ez az első alkalom, hogy szabadságon vagyok majd lesz valahogyan. Sokáig aludtam, majd nyakamba vettem a várost. Jártam a butikokat, nézelődtem, vásárolgattam pár dolgot. Ám a hétfői ébredésem igencsak meglepőre sikeredett. Ugyanis egy hotelszobában ébredten, egy számomra ismeretlen helyen. Felkerestem a portást, aki elmondta, hogy este jelentkeztem be, készpénzzel fizettem a szobáért és megkértem, hogy senki ne zavarjon. Tátott szájjal hallgattam. Amikor a város nevét is közölte majd elájultam. Több mérföld választott el az otthonomtól. A portás viszont látott leszállni engem a távolsági buszról. Semmit nem értettem az égvilágon. Ekkor elkértem a lapot, amit bejelentkezéskor kell kitölteni. „Becca” állt rajta a név. A kézírás kétséget kizárólag az enyém volt. A nevet viszont nem tudtam hova tenni. Sietősen összepakoltam a szobámban a cuccaimat és elindultam haza. A buszon végigpörgettem az elmúlt napot, de az estéből egy képkockát sem voltam képes felidézni. „Vajon, hogyan és miért kerültem én ide?” –morfondíroztam, eredménytelenül.
Otthon a telefonom piros gombja villogott, jelezve hangpostát kaptam. „Érdekes! Amióta rámondtam a szöveget, nem keresett fel senki!” –futott végig az agyamon a gondolat. Majd megnyomtam a lejátszás gombot. A főnököm hangját hallottam viszont. Arról tájékoztatott, hogy milyen felháborító hangnemben hívtam fel az este és hiába változtatom el a hangom, ő akkor is rámismert. Megesküdtem volna az életemre, hogy nem hívtam fel őt se, se senki mást. Remegő kézzel tárcsáztam az iroda számát és kértem a főnököt. Hallatszott, hogy dühös Hallatszott, hogy dühös és másnap reggelre azonnal az irodájába rendelt.
A szokásosnál is előbb értem be és bekopogtam az ajtaján. Először meglepődtem, amikor ő is Beccának nevezett, aztán közölte, hogy én kértem este, hogy ezután így hívjon. Újabb dolog, amiről én nem is tudok. Tisztáztuk a dolgot és elnézést kértem. Szerencsémre elhitte, az először ittam az életemben című füllentésem és nem tett ki az utcára. Persze a Becca név híre, mint a futótűz úgy terjedt el az irodába. Így még remek céltáblája lettem a gúnyolódásoknak is. Napról–napra egyre többet rettegtem, hogy kinek mit mondtam és mikor és legfőképp, hol. Úgy terveztem a következő hétvégén otthon maradok, elvégzem a dolgom, olvasok, tévézek, stb. A négy fal között csak nem érhet újabb meglepetés. Ám a hétfői ébredésem még nagyobb sokként ért. Egy ismeretlen férfi ölelt át. Életemben nem láttam, elképzelésem sem volt mit keresek éppen az ő ágyába. Mire felébredt volna, magamra kaptam a ruháim és elrohantam onnan. Beültem az első büfébe és hangosan zokogni kezdtem. „Mi történik velem? Megőrültem? Miért nem emlékszem semmire? Valaki segítsen rajtam!” –futottak a gondolatok a fejemen. Ekkor becsipogott a telefonom. „Becca! Kedvesem, hova tűntél el reggel? Hiányzol! D. xoxo” Értelmetlenül bámultam a telefon kijelzőjét. Ki az a D. és miért hív kedvesemnek? Nem válaszoltam neki vissza. Inkább a helyi kórházba vettem az irányt.
 Először a nőgyógyászatra, nem akartam teherbe esni egy ismeretlen férfitól, majd a neurológiára mentem. Az alapos kivizsgálás se mutatott rendellenességet így átirányítottak a pszichiátriára. Itt meg közölték, lehetséges skizofrénia tüneteit mutatom. Na, köszi, elment az eszem. Egyre jobb a helyzetem. Választhattam vagy befekszem és kapok gyógyszert vagy eljárok egy doktornőhöz kezelésre. Az utóbbi még mindig jobban hangzott. Hetente találkoztunk. Teszteket csináltatott velem és voltaképp nem is értette miért kell hozzá járnom. Mondjuk én se. Két hét telt el teljes nyugalomban. Egészen szombat estig. Valaki erőteljesen rázta a vállam és a nevemen szólítgatott. – Becca, Becca? Baj van?
Amikor kinyitottam a szemem ugyanaz a férfi volt, aki mellől elmenekültem pár hete. – Mit keresek itt? – kérdeztem tőle. Mire közölte, hogy reggel felhívtam és az egész napot együtt töltöttük. Most egy táncos szórakozóhelyen vagyunk mivel erre vágytam hát elhozott. Érthető mód közöltem vele, hogy nem Becca a nevem, hanem Moira mire nevetni kezdett. Talán gyerekesnek tűnök, de menekülőre akartam fogni a dolgot mire elkapta a karom és arra kért nyugodjak meg. Bemutatkozott és közölte, hogy nem történt köztünk semmi. Igaz mindketten akartunk, de mire eljutottunk az ágyig az ital kiütött minket. „Inni? Én? Soha!” –feleltem gondolatban, de eszembe jutott hátha ezért nem emlékszem dolgokra és ezért mondom a Becca nevet mindenkinek.
Elköszöntem tőle és másnap felkerestem a doktornőt. Megnyugtatott. Ha így is van, azon tudnak segíteni.
Nem volt választásom, szabadságot kértem és befeküdtem a kórházba. Vizsgálatok, kezelések, csoportfoglalkozások töltötték ki a mindennapjaim. Untam is, de kipihentem magam. Vasárnap reggel a főorvos közölte hétfőn hazamehetek. Hipp, hipp hurrá! Örültem én. Ugyanis az elkövetkező pár hónap maga volt a borzalom. Eszméltem fel játszótéren, szépségszalonban, könyvtárban és étteremben is. Egy közös pont azonban mindig akadt, a férfi D. Nem egyszer volt jelen amikor „észhez” tértem. Aranyosan nevetett, sose bántott, elfogadott. Ekkor kezdett szimpatikussá válni nekem. Elfogadtam, hogy udvaroljon nekem, de mint Moirának és nem Beccának. A szabadidőm nagyrészét vele töltöttem el. Jártuk a múzeumokat, sétáltunk, még színházba is elkísért. Igazi úriember volt. Azt vettem észre, ha mellette vagyok a „Becca” énem nem jött elő. A miértjét továbbra sem értettem. Kérdeztem a doktornőt, ő se tudott rá pontos feleletet adni. D. – vel időközbe összeköltöztünk és először életemben igazán boldognak éreztem magam mellette. Becca nem jött elő egészen az esküvőm előtti hétig. Majd szívinfarktust kaptam, amikor egy idős öregasszony nézett velem szembe, egy asztal túloldaláról. A szemeim körbefutottak az aprócska szobán. A falakon könyvek, üvegekbe szárított növények, fura kacatok. Az asztalon egy rojtos terítőn egy üveggömb és egy pakli kártya hevert. Az ajtót nehéz, bordó függöny takarta el. Egy jósnőnél vagyok, tehát de hogy kerültem ide. A válasz szinte azonnal érkezett. A jósnő közölte velem, hogy egy Becca nevezetű szellem felkereste őt, hogy segítsen megkeresni egy Moira nevű lányt, vagyis engem. Ennél a pontnál azt hittem elmeháborodott az öregasszony, de folytatta. A szellem mesélt neki és elmondta hova fog engem elvezetni majd. Azt is tudatta vele, hogy D. a férje olyan nőt érdemel maga mellé, mint én. Részletesen elmondta, Becca merre vezetett engem. A szálló, a játszótér, a tánc egyszóval minden stimmelt ekkor kezdtem el hinni neki végre. De akkor miért hozott vissza hozzá, a jósnőhöz az esküvőm előtti napomon? A kérdésemre a jósnő felelt. Egy fiatal nő hangján. Becca volt. Áldásával keltünk egybe D.-vel és azóta Becca se „került” elő. Azt hiszem lelke békére lelt.